A világ legegyszerűbb ételei között tartjuk számon, ha egyszer rájöttünk, hogy mitől lesz olyan, ami nem szakad el, nem ragad le, nem lesz kemény, nem lesz csomós és megoldottuk az időhajlítást is, vagyis nem tart órákig, mire kisütünk 20-30 darabot.
A Vendéglő A Világ Végén blog most minderre fényt derít!
Nyár, strand, napsütés, negyven fok árnyékban, hideg sör, lángos.
Buli vége, hajnal, derengő házfalak, piac, meleg kávé, lángos.
Jön a tél (tudom, október van, de jön), a kelt tészták ideje, úgyhogy megsütöttük az egyik legkedveltebbet, a klasszikust, a csóró hóvégek kajáját, amihez alig kell valami:
Akárhonnan nézem, a száraztészta nem más, mint ehető iparművészeti alkotás,* ezért teljesen érthető, ha időnként egyszerűen nem bírja ki az ember, hogy ne vigyen haza belőle.
A paccheri ráadásul egy teljesen értelmetlennek tűnő tésztafajta, ugyanakkor:
Annyira könnyű pizzát sütni, hogy javaslom gyerekes sütés-főzésre egészen kis kortól. Összegyúrni jó móka (ha nem, akkor nézni mindenképpen az), amíg megkel, belefér az időbe egy mese (nagyobbaknak két nyomkorászós játék), utána pedig tényleg csak a mulatság az egész.
„Akár hol laksz, a te konyhád a legjobb hely a világon. Jó a kaja, jó a pia, a hűtő egy karnyújtásra, a wc tíz lépésre” – mondta Naga és beszippantotta a sajtos spagettit azzal az erotikus szájával, amiről mindig azt állította, hogy nem elég vastag, de hát a nők már csak ilyenek. Vagy nem elég vastag, vagy túl vastag, hogy a többiről ne is beszéljünk.
