Ismét egy családi fejlesztésű süti következik, nevét a gyerekektől kapta, valóban epres és most szólok, hogy vaníliás is, plusz csokis. Szóval, aki utálja ezeket a dolgokat (meg lehet érteni), ne is olvassa tovább.
Ha csak az eper a gond, akkor viszont nyugodtan, mert az aztán az égvilágon bármilyen gyümölccsel helyettesíthető.
Szó, ami szó, engem a régi receptem félrevezetett ezzel a pitedologgal kapcsolatban, még az is lehet, hogy az örök háziasszony, Horváth Ilona volt az, nem tudom. Sokáig azt hittem, hogy az a pite, amit én szoktam készíteni, az A Pite, de nem. Nem arról van szó, persze, hogy egyáltalán nem pite (az biztos, hogy nem piskóta), de nemrég megtaláltam azt, ami pitébb a piténél.
A nagymamák és a vérháziasszonyok specialitása. A titkos családi receptes. A házi cukrászat alapköve. A legendás. Zserbó.
Amondó vagyok, hogy zserbó-ügyben is nyugodtan hagyatkozhatunk a legnagyobb és legasszonyabb magyar nagyasszony, Horváth Ilona receptjére (aki húsz percig veri), nekem legalábbis évek – lassan évtizedek – óta beválik, igaz, rögtön dupla adagot készítek, mert a zserbó az nem kispályás pláne nem kistálcás dolog és egy tisztességes sütőlemeznyihez kell az a mennyiség.
A gasztronómia tele van átbaszásokkal túlmisztifikált ételekkel, sok sütemény ilyen, ezek közül az egyik a muffin. Ez egy kevert tészta, a kislányok-is-tanuljanak-meg-egyet fajtából. Érdekessége tulajdonképpen a formája, és az összes lényegi feladat is ebből adódik vele kapcsolatban.
Gyakorlatilag elronthatatlan, ezért érdemes kísérletezni vele, mert ha elrontod, úgy is jó.
Akinek a világvége után is van kedve tiramisut készíteni, annak szívből ajánlom ezt a receptet. A tiramisu nagyon klassz édesség, mert nem kell sütni (hacsak nem magad készíted a piskótát), jól néz ki, finom, és olyan, mintha nagyon értenénk a házi cukrászkodáshoz. Hátránya, hogy várni kell vele, pár órára hűtőben kell tartani, mielőtt bekebelezzük. Ez néha kihívást jelent.
