Nat

Pontosan, szépen – Húsleves

In Levesek on 2013-09-30 at 13:24

A leves az a legnagyobb konyhai munka, és nem azért, mert sokat kell dolgozni vele, hanem mert tényleg úgy van, ahogyan a csillaggal az égen, szóval: csak úgy érdemes.

Mehet a levesbe

Sokféle húsból számtalanféleképpen lehet, de vannak alapvető dolgok (ne nevezzük szabálynak, mert az ronda szó, utálom), kábé ezek:

– először a hús fő a vízben, lehetőleg a hagymával

– mindig (mindig) hideg vizet használunk

– ha elfő a víz, mindig hideggel pótoljuk… mindig pótoljuk

Na, ha ezt megjegyeztük, fogjuk a húst meg a hagymát (ami vörös és legalább egy nagy fej, de lehet kettő is nyugodtan), és beletesszük abba a nagy fazékba, amink van és feleresztjük hideg vízzel úgy, hogy bőven (bőven) ellepje. A hagymáról épphogy a legkülső héjat szedjük le, sem felvágni sem összedarabolni nem kell, ragyogó lesz egyben a végén.

Habár soha (egyáltalán, semmilyen körülmények között) nem használunk fűszerkeveréket és egyéb marhaságokat (csak a marhánál), a húsleves esetében tehetünk annyi kivételt, hogy ha nincs elég sok zöldségünk, ebbe a főzővízbe beledobunk egy leveskockát. De ezt azért próbáljuk elkerülni. Ehelyett inkább a petrezselyemlevelet, borsot és egyéb kedvelt fűszereinket (pl. kicsi szerecsendió, akár egy-két gerezd fokhagyma egyben) tegyük bele, de sót még ne!

A hús fajtájától függ, hogy mennyi ideig kell főzni, ezt kábé sem tudom megmondani, de logikusan a szárnyasok hamarabb puhulnak, a sertés lassabban, és vannak a remek csontos húsok marhából, hát azok talán még egy kicsivel lassabban. Tehát megfelelő időt kell rászánnunk, érdemes jó könyvvel készülni a levesfőzésre mindig. (Következő kutatásunk témája: Milyen lett a húslevesem, miközben szépirodalmat/ponyvát/szakmait/stb. olvastam? – Habár én most egy cikket írok közben (még csak nem is ezt itt), az meg megint egy másik történet.)

Azt, hogy mikor főtt meg a hús, egyszerűen böködéssel meg kóstolással döntjük el. Amikor még csak félig van készen, beletesszük a nehezebben puhuló zöldségeket (petrezselyemgyökér, zeller – csirkéhez nem annyira passzol) szépen megpucolva, feldarabolva.

Sárgarépa a levesbe

Amikor már egészen puhának tűnik a hús, szinte teljesen kész, akkor jöhet a sárgarépa, szerintem hasábokra vágva, de konyhája, levese válogatja. Ugyanekkor tesszük bele a sót is, egyszerűen megkóstoljuk, sózzuk, megkóstoljuk, amikor elég sós, akkor készen van. Amit megkóstolunk, azt jól meg kell fújni, különben nem érezzük az ízt, aztán baszhatjuk az egészet márpedig úgy könnyű elsózni. És jól figyelj, mert a sárgarépától meg édes lesz.

Levesbetét tekintetében konzervatív vagyok: húsleveshez cérnametélt. Külön kis lábasban, forró sós vízben kb. egy perc alatt megfőzzük, szűrjük, zöldség, hús, és erre merjük a forró levest. Így:

Húslvese csirkéből

  1. Levesbetétet én mindig egy külön leszűrt levesben főzöm. A cérnametélt jó, csak nehéz gusztusosan enni. Főleg azt ami hosszúra van hagyva. Bár komótosan, nem kapkodva bele lehet azt a kanálba navigálni. De mi magyarok szeretünk falni. Azért tördeljük a spagettit is. Még az előző falatot rágjuk, de már tömjük a következőt.
    A hagymát félbevágva meg lehet kissé pirítani vasserpenyőn (nem a régifajta palacsintasütőre gondolok)

    Kedvelik 1 személy

Jöjjön:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: